Nem támadunk fel!
Azt mondod, április 4., azt mondom, fénylő. Azt mondod, szovjet csapatok, azt mondom, hazánkban ideiglenes állomásozó. Azt mondod mauzóleum, azt mondom Lenin.
Ez utóbbi esetben csak részben egyértelmű a válasz, ugyanis a Fiumei Úti Sírkertben is található eléggé elfeledve egy hasonló funkciójú építményegyüttes - bár itt senki sincs bebalzsamozva. Munkásmozgalmi Pantheonnak hívják.
1957-ben született meg a döntés a reprezentatív munkásmozgalmi temetkezőhely kialakításáról az állampárt vezetőinek javaslata alapján. A pantheon helyéül a Kerepesi temető frekventált részére esett a választás.
A pantheon magába foglalja a mauzóleumot, az előtte párhuzamosan álló 3-3 pilont, a hosszan futósírsétányokat, és a két oldalparcellát.
A temetkezőhely kialakításánál fontos szempont volt, hogy a munkásmozgalom minden korszakának meghatározó szereplői egy helyre kerüljenek. Emiatt a világ különböző temetőiből apránként kellett összegyűjteni minden egyes, a pantheonba elhelyezendő munkásmozgalmi személy földi maradványait. Frankel Leó hamvait például Párizsból kellett hazahozatni.
A pantheonon belül - a kommunizmus elvének ellentmondva - szigorúan hierachizált módon kerültek elhelyezésre a hamvakat tartalmazó urnák. A pantheonba bekerülni már önmagában véve is nagy dicsőség volt, ugyanakkor az MSZMP vezetőinek véleménye szerint meg kellett különböztetni a mozgalom legkiemelkedőbb és „csak” kiemelkedő személyeit.
A mauzóleumba való belépéskor a látogatót egy asztal, és egy azon elhelyezett zöld telefon fogadja. A telefont, úgy tűnik, már rég nem használják, mert a vezeték a semmibe fut. Mint kísérőmtől megtudtam, a rendszerváltásig külön embert alkalmaztak arra, hogy ennél az asztalnál ülve fogadja az itt elhelyezett munkásmozgalmi mártírok hozzátartozóinak telefonjait.
Az asztal mögött a vörös márvány borítású falat szabályosan ismétlődő vörös csillag domborművek díszítik.
Ezután a kis előtérből egy nagy terembe kanyarodunk. Mivel jelenleg nem működik a világítás, és zseblámpával tájékozódunk, a kriptahangulat tökéletesen biztosított. A vörös márványborítású falakon két sorban szabályos távolságra elhelyezett kis kiugró polcokat látunk, amelyeken szintén uniformizált szürke robusztus urnák sorakoznak katonás rendben.
Ugyanez az elrendezés érvényesül egy szinttel lejjebb is, ahova a beázások miatt hulló, nedves vakolat által borított vörös szőnyegen jutunk le. Az alagsor, ha lehet, még inkább nyomasztó, ide az ajtón beáramló napsütés sem jut le. Ezen a szinten három terem van, urnák csak egyben vannak. Az urnatartó kis polcok üresen, kihasználatanul(?), feszes rendben egymás alatt két sorban sorakoznak, akárcsak az előző szinten. A különbség annyi, hogy a felső szint esetében majdnem kitehetnék a "megtelt" táblát, míg az alsó szinten még bőségesen van hely a munkásmozgalom „tervezett” nagy halottainak.
A rendelkezésre álló helyek legalább háromnegyede kihasználatlanul áll.
Érdekes belegondolni abba, hogy a pantheon temetkezési rendjének kidolgozói vajon mi alapján határozták meg a sírhelyek számát? Vajon mit gondoltak, milyen hosszú ideig marad fenn az a politikai rendszer, ahol a reprezentáns halottak elhelyezésének módját olyan aprólékossággal méricskélik, mint mások a függönykarnis és a függöny viszonyát?
A hely nyilvánvaló módon szovjet mintára született. (Hasonló elgondolás szerinti temetőt találunk például Berlin-Friedrichsfeldében, az NDK egykori fővárosában is. A munkásmozgalom szovjet korszaka előtti időben nem találkozunk ilyen típusú temetkezési projekttel. Az épületről könnyen az ókori Egyiptom művészete juthat eszünkbe, annak mértani szabályosságával, merevségével. A katonás rendben sorakozó teljesen egyforma, díszítésnélküli urnák minden személyességet kerülnek, sőt, egyenesen kizárnak.
A koporsós temetések a mauzóleummal szembeni két sírsétányon történtek. A mauzóleumtól távolodóan párhuzamosan, egyenlő távolságra található a 3-3 téglalap alakú oszlop, úgynevezett pilon. A pilonok egyik oldalán a kevésbé kiemelkedő mozgalmárok emléktábláit láthatjuk, míg a másik oldalán az 50-es évek sematikus stílusában, kőből készült domborműveket, munkásmozgalmi témájú ábrázolásokkal.
A pilonokon látható 168 táblára azok neve került fel, akik sírja nem a antheon területén található: az ismeretlen helyen nyugvóké, a más temetőben maradottaké és olyan személyeké, akik a Kerepesi úti temető más részein nyugszanak.
A mauzóleumba utoljára 1988-ban temettek. A rendszerváltás után többeket - például József Attilát - hozzátartozóik elvittek innen.
Ha tetszett ez a bejegyzés, akkor látogass el a honlapomra az alábbi linkre kattintva:
Fedezd fel Budapest rejtett kincseit, jelentkezz a sétákra itt:
Még nincsenek kommentek.
(
)
Mondj valamit
A szövegben nem lehet HTML-t használni, a linkeket pedig automatikusan aláhúzzuk. Az email cím megadása kötelezõ, de az oldalon nem jelenik meg. Ha van felhasználóneved, itt bejelentkezhetsz.
Az IP címedet megjegyezzük, de ezt csak a komment spam jellegének vizsgálatához használjuk fel.
