Diszkét pusztulás a hegyen
A budapesti fürdők nagy része közismert épület. Az emberek tudják, hogy hol találhatók a városban a fürdők, még akkor is, ha személyesen korábban nem keresték fel azokat, mivel épületeik mindenki számára jól érzékelhetően vannak jelen a városi térben.
Egy (egykori) fürdőről ez azonban nem mondható el, diszkréten bújik meg a XX. kerület Lejtő utca 28. szám alatt. A Németvölgyi Strandfürdőről van szó.
Létrehozásától, az 1960-as évektől, a Földművelődési Minisztérium tulajdonában volt egészen 2001-ig. Tulajdonosváltást követően a 2000-es évek első felében még használták, de szemmel látható módon ma már az enyészeté. 2006 óta a XII. kerületi önkormányzat tulajdonában van.
A medence a hosszú, lejtős háromszög alakú telek középső részén helyezkedik el. A kedvezőtlen terepi adottságokat a tervező teraszok kialakításával orvosolta.
A telek legalacsonyabb és egyben legszélesebb részén ma is használatos teniszpályák vannak. A középső részt a medence és egykor szépen parkosított térség foglalja el. A területet a telek legmagasabb pontján kétemeletes (üdülő)épület zárja, aminek a földszintjén öltözők és zuhanyzók kerültek elhelyezésre.
Ha tetszett ez a bejegyzés, látogass el honlapomra az alábbi linkre kattintva:
Fedezd fel Budapest rejtett kincsit, jelentkezz a sétákra itt:
Einstand - városnéző séta gyerekeknek
nemcsek él
Az idei Idegenvezők Világnapján a Pál utcai fiúk nyomába eredtünk...
Ezt örökítik meg az alábbi képek és a Satöbbi együttes "Nemecsek" című dala.
Ha tetszett ez a bejegyzés, látogass el honlapomra az alábbi linkre kattintva:
Fedezd fel Budapest rejtett kincseit, jelentkezz a sétákra itt:
Einstand - városnéző séta gyerekeknek
strandoló BKV-sok
A BKV egykori elődje, a BESZKÁRT (Budapest Székesfőváros Közlekedési Részvénytársasága) 1936-ban, Albertfalva déli határán, közel a szomszédos Budafokhoz, strandfürdőt épített. A létesítményt elsősorban saját sportolóinak, dolgozóinak szánta, de később megnyitotta a nagyközönség számára is. A hidegvízű strand 1962-ben került a Fővárosi Fürdőigazgatósághoz.
A strand beépítése az akkori ízlést tükrözte: hosszú sétány vezetett el a bejárati épületig, amely egybeépült az öltözőkkel. A medence az épületen túl volt elérhető.
Az úszómedence 33,3 hosszúságú, 20 méter széles volt. Mélysége 1,1-2 méter között változott. A medence három sarkán lépcsőn, a negyediken vaslétrán lehetett bemenni.
Az úszómedencén túl, a telek sarkában még helyet kapott egy kör alakú gyermekmedence is.
A strandnak nem volt saját kútja, vízellátását teljes mértékben a városi közműhálózatról biztosították.
A területen gyepes napozók, fákkal díszített pihenők és labdapálya kaptak helyet.
A rendszerváltást megelőző időszakban nyaranként nagyon sok gyereknek szerveztek itt napközis tábort.
A strand vesztét leginkább idényjellegű nyitva tartása okozta: Hidegvízű strandként június elejétől augusztus végéig tartott csak nyitva. Piaci viszonyok között nem volt már alkalmas számottevő profit termelésére.
Ha tetszett ez a bejegyzés, látogass el honlapomra az alábbi linkre kattintva:
Fedezd fel Budapest rejtett kincsit, jelentkezz a sétákra itt:
Einstand - városnéző séta gyerekeknek
EMG strand
Az elpusztult budapesti fürdőkről szóló sorozatomnak ebben a részében az Elektronikus Mérőkészülékek Gyárának (EMG) sashalmi telephelyén létesült egykori strandjáról lesz szó.
Az 1950-ben létrehozott gyár 1952-ben költözött a főváros XVI. kerületébe, Sashalomra. Az EMG elektromos és nem-elektromos mennyiségek mérésére szolgáló készülékeket gyártott. Készültek itt fénymérők, generátorok és orvosi vizsgálókészülékek egyaránt.
Termelésük hamar felfutott, és ez együtt járt a gyáregységek bővülésével, ennek következtében pedig a dolgozói létszám növekedésével is. A legsikeresebb időszakban körülbelül 3000 ember dolgozott itt.
Ennek a nagy népességnek munkásjóléti intézkedésként strandfürdőt nyitottak a gyár területén. A XVI. kerületben, a gyár központi épületéhez közel, a Pirosrózsa és a Cziráky utca sarkán 1959-ben alakították ki a hidegvizű, csak nyáron üzemelő strandot. A bejárat a Cziráky utca felől nyílott – akárcsak ma is.
A telek hosszanti oldalán alakították ki a földszintes öltözőépületet, ahol a fürdőzők ruháikat tudták elhelyezni.
Az öltöző melletti térségben épült meg a 25x15 méteres strandmedence. Mélysége 0,9-2,2 méter között váltakozott. A gyerekek részére sekély 5x4 méteres kismedencét is készítettek, közvetlenül a nagymedence mellé, az öltözőhöz közel.
A gyárat - és vele együtt a strandfürdőt is - a rendszerváltás következtében számolták fel. A medencék a gyár felszámolása után még hosszú ideig megvoltak – gaz nőtt bennük, és illegális szemétlerakóként működtek, majd 2007-ben egy üzemcsarnok épült a medencék helyére.
Mára erősen megváltozott a telek külseje. Munkásjóléti funkcióját, az EMG-vel együtt felszámolták. Ma már csak az egykori klubépület és a hosszan elnyúló öltöző áll, persze teljesen más funkcióval: kisebb- nagyobb cégek telephelyéül szolgál.
Eredeti hangulatát a terület teljesen elvesztette, a medencék felidézéshez nagy képzelőerő szükségeltetik…
Ha tetszett ez a bejegyzés, látogass el honlapomra az alábbi linkre kattintva:
Fedezd fel Budapest rejtett kincsit, jelentkezz a sétákra itt:
Einstand - városnéző séta gyerekeknek
lóúsztatótól a suzuki ászig
Budapest hidegvizű strandjainak sorsa a rendszerváltáskor nyereségességük, helyesebben annak hiánya miatt megpecsételődött. Tízhez közelít azon strandok száma, amelyekben még a nyolcvanas években jelentős fürdőélet folyt, de ha ma fel akarjuk keresni, csak komoly terepmunkával érünk el eredményt. Vannak köztük olyanok, amelyek még romokban fellelhetők, de számos strand már csak egykori térképeken és a kollektív emlékezetben létezik, mert a területre egy teljesen eltérő funkciójú épületet építettek, s az egykori medencére, napozóágyakra és pancsoló kislányokra már semmi sem utal. A most induló sorozatban ezeket az egykori strandokat keresem fel.
A cinkotai fürdőtársulat 1928-ban jött létre. A strand területén eredetileg egy természetes tó volt, amely sokáig a Gödöllői-dombság nyugati nyúlványairól érkező, hirtelen lezúduló csapadékvíz összegyűjtésére és lóúsztatásra szolgált.
Ezeket a vizeket a strandtól nem messze eredő Caprera-patak szállította a későbbi strandmedencébe. A patak idegenül hangzó nevét Batthyány Ilonától, a mártír miniszterelnöknek, Batthyány Lajosnak a lányától kapta, aki a közelben lakott, és aki nagy tisztelője volt Garibaldi olasz szabadsághősnek. Caprera szigetét pedig Garibaldi kapta az olasz államtól ajándékba.
A strand 1950-ben került a Fővárosi Fürdőigazgatóság kezelésébe. Területe 2,3 hektár. E terület közepén helyezkedik a hosszúkás, szabálytalan alakú, romos medence.
A strandot a hetvenes évekig a Caprera-patak látta el vízzel. Nyílt árokban folyt a fürdőig, kavicsszűrőn keresztül ömlött a medencébe, majd az elhasznált fürdővíz illetve a túlfolyó víz a Szilas patakba folytatta útját.
A környezet fokozottabb beépítése miatt szennyezetté váló patak helyett alternatív vízlelőhelyet kellett keresni, ezt 1977-ben két bő vízhozamú kút fúrásával oldottak meg.
A rendszerváltást követően a strandot a Fővárosi Fürdőigazgatóság eladta, mivel hidegvizű strandként nem vehette fel a versenyt az egész évben üzemelni tudó létesítményekkel. Magánkézben üzemelt még egy ideig, azután elkezdődött csendes pusztulása azzal, hogy horgásztóvá alakították, később pedig a Suzuki Ász tárolt itt autókat.
Az egykori strand területén lévő öltözők lebontásra kerültek, alapfalaik, egykori helyük beazonosítása már olyan színtű feladat, mint Aquincum feltárása volt a XIX. században!
A medencét és a parkot, amelyben egykor játszótér, napozó, és focipálya volt, visszahódította a természet. Ott jártamkor egy bakcsó repült fel a medencéből, vagy legalábbis abból, ami a medencéből megmaradt…
Ha tetszett ez a bejegyzés, látogass el honlapomra az alábbi linkre kattintva:
Fedezd fel Budapest rejtett kincseit, jelentkezz a sétákra itt:
Einstand - városnéző séta gyerekeknek
Tisza István 2.0
A Pesti Hírlap 1918. november 1-jén így tudósított a Tisza István miniszterelnök elleni merényletről:
„A Hermina út 35. szám alatti villában, a gyilkosság délelőttjén egy katonatiszt és egy polgári ruhás férfi jelent meg. Bebocsáttatást kértek. Tisza dolgozószobájában fogadta őket. - Mit óhajtanak? A civil válaszolt: -
Ön rejtegeti azt a disznó cseh ügyészt, aki a vádat képviseli ellenem? - Nem rejtegetek senkit sem. – Az idegenek hamarosan eltávoztak.
Minden valószínűség szerint csak előzetes kémszemlét tartottak, hogy otthon van-e Tisza, akiről azt híresztelték a városban, hogy nincs Pesten. Napközben a külső Hermina úton, a villa tájékán sűrű tömeg verődött össze. Este egynegyed hét óra tájban nyolc baka átmászott a magas vasrácsos kerítésen és a kert pázsitján át a házhoz lopódzott. A hátulsó ajtón mentek be. A Tisza István őrizetére rendelt csendőröket békésen lefegyverezték és benyomultak a villa halljába. Az inas útjukat állta. A zajra előjött Tisza István, felesége és unokahúga, Almássy Denise grófnő. Tisza kezében revolver volt. A katonák szemrehányásokkal illették: - Öt éve háborúskodunk miattad… Te vagy az oka az ország pusztulásának! – Gazember voltál mindig! – Aztán rákiáltottak, hogy tegye le a revolvert. - Nem teszem le, maguk is fegyverrel jöttek! - Tegye le, kiáltott egy harmincévesnek látszó nyurga szőke ember. - Nem teszem! - Álljanak félre a nők! - Nem állunk. Tisza néhány lépést hátrált, letette a revolvert. - Na, hát mit akarnak? - Maga az oka a háborúnak! - Tudom, hogy mi történt, hogy rengeteg vér folyt, de én nem vagyok az oka. - Négy év óta vagyok katona. Roppant sok család veszett el az ön gazembersége miatt. Lakoljon érte! - Nem én vagyok az oka! - Álljanak félre a nők! Semmi válasz… - Maga hozta ránk ezt a szörnyű vészt, most itt a leszámolás… Három lövés dördült. Tisza előre bukott a szőnyegen. Két golyó találta, egy a hasába fúródott, a másik a vállába. A harmadik Almássy Denise arcát érte.
- Végem van, – mondotta Tisza, ennek így kellett lennie.
A katonák, mialatt áldozatuk haláltusáját vívta, elsiettek. Hogy milyen csapattesthez tartoztak, nem tudják.”
Tisza István meghalt, de a szelleme tovább élt, egyesek örömére, mások bánatára.
Az őszirózsás forradalmat követő negyed évszázadban az előbbiek voltak kormányzati pozícióban, s nekik volt meg a lehetőségük arra, hogy Tisza István néhai miniszterelnöknek szobrot állítsanak.
De nem is akármilyet!
Tisza halála után tizenhat évvel, 1934-ben avatták fel a monumentális szoborkompozíciót az Országház északi oldalán lévő parkban. A szoborcsoport tetején egy kígyóval küzdő, megsebzett kőoroszlán haláltusája az ármányt jelképezte, amely Tisza István halálát okozta. A főalak, Tisza István szobra 5 méter magas volt, két oldalán a bőséget jelképező földművelők csoportja illetve egy családjától búcsúzkodó katona állt.
A világháborút követően, 1945-ben ismeretlenek - népítéletként - ledöntötték Tisza István szobrát, magát a szoborcsoportot pedig három évvel később teljesen eltávolították.
Innentől kezdve az egyes alakok önálló életet kezdtek el élni. Tisza István alakját beolvasztották, valószínűleg az 1951-ben felavatott Sztálinként született újjá. A hatalmas kőoroszlánt először a XII. kerületi Hegyalja úton, az egykori tabáni temető helyén állították fel, ahova a Buda ostrománál elesett egykori honvédeket temették. Később az oroszlánt szétfűrészelték és nyersanyagként osztották szét szobrászok között.
A jobboldali szoborcsoport, amely eredetileg a "Bőség" nevet viselte, Esztergomba került és "Magvető" néven lett a helyi városkép része egy eléggé perifériás helyen, a vasútállomás előtti térségben.
A baloldali szoborcsoport a II. kerületi Hűvösvölgyi úti laktanya udvarán lett felállítva a "Katona búcsúja" néven. Amikor a honvédség eladta a területet, a szobrot elvitték Kecelre. Jelenleg a Pintér Művek szoborparkjában található.
Bár Tisza István szobra megsemmisült, az egykori miniszterelnök szellemiségét ápolni kívánó Tisza István Baráti Társaság úgy döntött, hogy elkészítteti, és újra felállítja Tisza István szobrát. A szobor bemutatására a merénylet egykori helyszínén és évfordulóján, október 31-én, a Hermina úti Róheim villában került sor.
Ha tetszett ez a bejegyzés, látogass el honlapomra az alábbi linkre kattintva:
Fedezd fel Budapest rejtett kincseit, jelentkezz a sétákra itt:
Einstand - városnéző séta gyerekeknek
Isten szeme
Ha azt a kérdést tenné fel valaki, hogy mi köti össze Kossuth Lajost a Kőbányai sörrel és Zugligettel, valószínűleg csak elvétve találnánk olyan embert, aki tudná a helyes választ.
Nem csoda. A kérdés megfejtéséhez elmélyült nyomozás szükséges.
A Budapest XII. kerületi zugligeti Szilassy út 3. szám alatti hatalmas telek első tulajdonosa valószínűleg Johann Stettner udvari tanácsos volt az 1700-as években. A minden irányból erdő által körülvett telken az 1760-as évektől az Isten Szeméhez címzett fogadó üzemelt. Nevét a telken található tóról kapta, amelybe miután fenékforrásai kiapadtak, a közelben lévő Disznófő forrás túlfolyó vizét vezették.
A fogadó már a XIX. században kedvelt kirándulóhelye volt a pesti polgároknak. Többször megfordult itt Kossuth Lajos is. Kossuth 1837-ben - orvosi javaslatra - bérelt magának lakrészt a fogadóban. Az orvosi vélemény szerint Kossuthnak hosszabb pihenésre volt szüksége azok után, hogy 1832-36 közötti rendi országgyűlés munkáját újságíróként igen intenzíven követte végig.
Kossuth ugyanis életének ebben az időszakában készítette híres Országgyűlési Tudósításait, amellyel magára haragította a császári udvart. A hatalom, annak érdekében, hogy Kossuth éles meglátásai ne jussanak el a közvéleményhez, elkoboztatta sokszorosítógépét. Ezután Kossuth magánlevelezés formájában kézi sokszorosítással igyekezett eljuttatni tudósításait az arra fogékony embereknek. Bár a hatalom ezt is helytelenítette, eltűrte azt, bízva abban, hogy a tudósítás a terjesztés nehézsége miatt majd abbamarad.
De Kossuth nem adta fel. Amikor 1836-ban Pestre költözött, új formában, de változatlan tartalommal folytatta munkáját, és kiadta a Törvényhatósági Tudósításokat, melyben a megyei „önkormányzatok” munkájáról tudósított.
Ez már a bécsi udvarnak is sok volt, és elhatározták letartóztatását. A letartóztatási parancs kiadásakor Kossuth épp a fogadóban pihent.
Annak érdekében, hogy nehogy gyanút fogjanak a fogadóban tartózkodó emberek, nem a bejáratott útvonal felől, jól látható módon érkeztek elfogására a helytartó katonái, hanem az erdő felől lopózva kerítették be az épületet és így tartóztatták le Kossuthot 1837. május 5-én.
Hűtlenség miatt – ellenszegült az uralkodói akaratnak a tudósításai folytatásával – 4 év börtönre ítélték. Végül 1840-ben szabadult, és hamarosan elindította Pesti Hírlapot…
A zugligeti villa többszöri átalakítást, tűzvészt és tulajdonosváltást követően az 1860-as években került Haggenmacher család tulajdonába. A Haggenmacherek Svájcból származó iparos família tagjai voltak, akik a reformkor idején érkeztek Magyarországra. Kezdetben a malomiparban tevékenykedtek. Haggenmacher Károly 1863-ban az Első Buda-Pesti Gőzmalmi Társaság főmolnáraként helyezkedett el. Szakmájának kiváló képviselője volt: élete során 15 malomipari szabadalmat jegyeztetett be. Bátyja, Henrik 1867-ben Kőbányán, kihasználva a hatalmas földalatti pincerendszer kedvező adottságait, megvette a Barber és Klusemann Sörgyárat, amit Első Magyar Részvényserfőzde” néven üzemeltetett. Henrik kőbányai konkurense az osztrák származású Dreher család, s annak sörgyára volt. Henrik az időközben a rosszul startolt budafoki Frohner család sörüzemét is megvette.
1875-re Haggenmacher sörüzeme termelékenységben a második volt Dreher Antal kőbányai sörgyára után.
A két konkurens család, miután látta, hogy nem bír egymással, családi kapcsolatait fonta szorosabbra. Henrik fia, ifjú Haggenmacher Henrik, aki a budafoki sörgyárat vezette, 1884-ben feleségül vette Aich Emmát, s így Aich Ferenc lett az apósa, aki a Dreher Sörgyár magyarországi ágának vezetője volt. Henrik lánya pedig 1898-ban feleségül ment Dreher Jenőhöz.
Mindkét Henrik, apa és fia 1917-ben meghaltak. Henrik öccse Károly, utolsó éveit a Zugligetben töltötte. Miután megvakult, 1921-ben önkezével vetett véget életének a zugligeti házban.
A trianoni döntést követő keresletvisszaesés végül arra indította a két családot, hogy 1933-ban egyesítse a Haggenmacher és a Dreher-féle sörgyárat: Dreher-Haggenmacher Első Magyar Részvényserfőzde" néven.
Miután Károly meghalt, az örökösök a villát a fővárosnak adták azzal a kikötéssel, hogy a ház a gyermekeket szolgálja. A főváros ígéretét nem tartotta be, s hogy a fenntartás költségeitől meneküljön, bérbe adta a villát. Utolsó bérlője gr. ifj. Andrássy Gyuláné volt, aki 1946-ban bekövetkezett haláláig lakta az épületet.
Az új politikai korszakban 1949-től kezdte meg itt működését a Kossuth Lajos Nevelőotthon. Az otthonban nehezen kezelhető, neurotikus gyermekek nevelésével és tanításával foglalkoztak. A gyerekek gondozták a hatalmas parkot, ahol dísznövények mellett konyhakertet is műveltek.
Az Isten szeme tavat, amiben alkalmanként aranyhalakat is tartottak, nyaranként fürdésre használták. Egyszerre 30 gyerek élt a villában. Az épület állapota időközben egyre romlott, az intézet 2000-ben kiköltözött. Az épület azóta üresen áll. A park teljesen elvadult, az egykori fogadó nevét adó Isten szeme tó már alig észrevehető, teljesen benőtte a növényzet. A kapun lévő töredezett tábla szerint az ingatlan őrzik. Ott jártunkkor erre semmi sem utalt.
A nagy múltú műemléki védettségű lepusztult ingatlan és elvadult parkja hasznosításra vár…
Ha tetszett ez a bejegyzés, akkor látogass el a honlapomra az alábbi linkre kattintva:
Fedezd fel Budapest rejtett kincseit, jelentkezz a sétákra itt:
szent istván időutazása
Mindannyian ismerjük Szent István lovas szobrát a budai Várban. Könnyű felidézni a király alakját, ahogy délcegen ül a lován, kezében kettős kereszt, fején glória.
A szobor talapzatát jelentő márványtömb – ami egyébként a Halászbástyát és a Mátyás-templom újraépítését elkészítő Schulek Frigyes munkája - számos furcsaságot és titkot rejt, amelyeket – a szoborral ellentétben – kevesek ismernek.
A szobor felállításának gondolat 1863-ban fogalmazódott meg először, amit országos gyűjtés követett. Ez azonban nem járt sok sikerrel. Végül a milleniumi ünnepségek alkalmával az országgyűlés alkotott törvényt a szobor állami költségen történő felállítására.
A szobor elkészítésével Stróbl Alajost bízták meg. Stróbl maximalista volt, igyekezett a szobor minden részletét élethűen elkészíteni. Emiatt a folyamat tíz évig tartott. Ha a középkorkutatás valamilyen új felfedezést tett a tárgyi emlékekkel kapcsolatban (például kiderült, hogy milyen típusú kengyelt használtak), akkor a művész az új eredménynek megfelelően igyekezett a szobrot átalakítani.
Persze, ha Stróbl ilyen aggályos volt a korhűséget illetően, akkor kérdés, hogy vajon miért került István fejére glória, és miért viseli azt a koronát, amely István életében még nem is létezett? – kérdezhetnénk. A válasz az, hogy a megrendelő kormány elvárásainak is engedni kellett.
A téglalap alakú márvány talapzat négy oldalán István életéből láthatunk jelenteket domborművek formájában. Mivel Stróbl Alajos humoráról híres ember volt, a nagy király életét megörökítő jelenetek szereplőit saját baráti köréből választotta ki. Így járt el István szobrának talapzatát jelentő márvány domborművek megformálása alkalmával is. Abban a korban ezzel a szokásával egyáltalán nem volt egyedül. (Például Feszty Árpád is saját családtagjairól mintázta az általa készített körkép főbb szereplőit, sőt önmagát is megjelenítette a festményen nem kisebb személyként, mint maga Árpád fejedelem!)
Az első domborművön Istvánt látjuk, balján Gellérttel és Imre herceggel, aki – apjával ellentétben– nem visel glóriát, pedig később őt is szentté avatták. A szélső alak alszik, a király trónusa alól két kutya dugja ki a fejét.
A legtöbb figurát (18 alakot) felvonultató kép közepén a térdeplő István látható, egy a maihoz nagyon hasonlító koronával. A kettős keresztet tartó papi személy Liszt Ferenc vonásait kapta, akit Stróbl nagyon szeretett. A koronázást végző egyházi személy Rauscher Lajos grafikus, a szobrász barátja. A közvetlenül mögötte álló pajzsra támaszkodó alakot Alpár Ignác építészről mintázta, aki a városligeti Vajdahunyad várának tervezője. Őt Thaly Kálmán, Wekerle Sándor, Fadrusz János, és Hauszmann Alajos hasonmásai követik. Az imára kulcsolt kézzel álló nő a művész anyját, a trónuson ülő Gizellát, István feleségét pedig az uralkodó Ferenc József felesége, a népszerű Sissi testesíti meg.
A következő domborművön a térdeplő alak a templommakettel Schulek Frigyes vonásait, a pap pedig ismét Rauscher Lajos vonásait viseli. A paptól balra csuhában mintha Lotz Károlyt látnánák, az utána következő személyben pedig maga Stróbl Alajost fedezhetjük fel. A dombormű másik oldalán egy méretes fenyőtobozt rágcsáló mókus ül, ami a szerző felvidéki származására és az ottani fenyőerdők mókusaira utal. Stróbl a Magas-Tátra lábainál, Lipótújváron született.
A Bécs hódolata kép azt a jelenetet örökíti meg, amikor II. Konrád német-római császár 1030-ban megtámadta Magyarországot, de István vereséget mért rá, és tíz évre elfoglalta Bécset. Az István előtt hódoló alakot Karl Lugerről Bécs híresen magyarellenes polgármesteréről mintázta. A bal szélső, az előtte álló tegeze mögül kileső alak pedig Munkácsy Mihály festőművész arcát kapta.
Ha tetszett ez a bejegyzés, akkor látogass el a honlapomra az alábbi linkre kattintva:
Fedezd fel Budapest rejtett kincseit, jelentkezz a sétákra itt:
Szoborbajok
Jókai 1904-ben nizzai nyaralásából hazatérve megfázott. Május 5-én, este 9-kor annyit mondott: "Aludni akarok". Elment aludni, és többé már nem ébredt fel. Életének 80. évében hunyt el. Bár halála után rövid időn belül elkezdték gyűjteni a pénzt egy, a személyéről méltó módon megemlékező szobor felállítására, az összeg nehezen gyarapodott.
Egyesek ennek okát feleségében, Nagy Bellában félték megtalálni. Nagy Bellát, a Jókainál 54 évvel fiatalabb színésznőt, az író 1899-ben vette feleségül. A hetvennégy éves Jókai és a húszéves színésznő házassága közfelháborodás tárgya lett. Jókai ekkor írta meg Öreg ember nem vén ember című művét, s egy kötetnyi szerelmes verset is intézett ifjú feleségéhez.
A szobor elkészítéséért felelős bizottság a kor neves szobrászát Stróbl Alajost bízta meg a kivitelezéssel. Bár Stróbl személyesen is ismerte Jókait, a munkásságáért egyáltalán nem lelkesedett, annak ellenére, hogy Stróbl lányai a szobor alakítása közben gyakran olvastak fel apjuknak az író regényeiből. A köztéri szobor elkészítéséhez szükséges pénz előteremtésének lassúságát, nemcsak a felháborodott közvélemény tartózkodása magyarázza, hanem az I. világháború közbejötte is.
A lassan elkészülő szobor a trianoni döntés utáni első budapesti köztéri szobor lett. Ennek aktualitása jól kivehető Hegedüs Lóránt pénzügyminiszter által 1921-ben elmondott avatóbeszédből: „Hallgass meg engem, és segíts nekünk visszaálmodni azt a nagy hazát, amely egykor a tiéd volt.”
Jókai bronzalakja mellé oldalkompozíciót is terveztek. A gipszmodell szerint a mellékkompozíció két fiatal nőt ábrázolt volna, akikre a vörös gránit talapzaton ülő Jókai letekint. Az elképzelés szerint az egyik egy könyvet olvas, míg a másik Jókait nézi. Az elképzelésből csak 1929-re lett valóság, ugyanis csak akkor vásárolta meg a főváros a gipszmodellt, és bízta meg Stróbl Alajost a mű befejezésével.
A nyolc év késlekedés viszont azzal is járt, hogy az elkészült nőalakokat, már nem Jókai szobrának kiegészítéseként állították fel, hanem önállóan - eredeti mondanivalójától megfosztva – kerültek az írótól távol, a Városligetbe.
A két kompozíció összetartozásának beszédes bizonyítéka Jókai tekintete. Talapzatáról lefelé néz a soha hozzá nem került mellékalakokra, míg a mellékalakok közül az egyik viszonozza a tőle fizikailag kilométerekre elhelyezett bronzba öntött író tekintetét, miközben a másik épp szünetet tart, a lábánál elhelyezett Kárpáthy Zoltán című Jókai regény olvasásában.
Ha tetszett ez a bejegyzés, akkor látogass el a honlapomra az alábbi linkre kattintva:
Fedezd fel Budapest rejtett kincseit, jelentkezz a sétákra itt:
Marháskodás
A XIX. század első felében Pest a legkevésbé sem mutatta egy világváros képét. Erősen szűkében volt a burkolt utaknak, a közvilágításnak és a csatornázásnak. Ez számtalan betegséget és járványt eredményezett. A tűrhetetlen közegészségügyi állapotok miatt halaszthatatlan volt az ivóvíz- és szennyvízcsatornák kiépítése. Az első pesti vízművet például csak 1868-ban helyezték üzembe!
Az egészséges ivóvíz hiányához hasonló megoldatlan közegészségügyi problémát jelentettek a város belső, sűrűn lakott kerületeit elárasztó vágóhidak, mészárszékek is. Az állatok tartása, és a fel nem használt belsőségek tárolása komoly kockázatokkal járt a lakosság egészségügyi állapotára.
Ezeket a veszélyeket érzékelve döntött úgy a főváros, hogy saját kezelésbe veszi ezt az iparágat, és megfelelő infrastruktúrát is épít hozzá a város akkori szélén, a Soroksári úton.
A közvágóhídnak helyt adó gigantikus épületegyüttesnek 14 hektárnyi területet kerítettek el, a komplexum tervezését pedig Julius Hennicke német építészre bízták.
A nagyüzemi iparosodás korszakában általában véve fontosnak tartották, hogy az ipari épületeken is különböző történelmi stílusok jellemzőit alkalmazzák. Sok esetben gondot okozott, hogy a művészeti irányzat erőltetése ne menjen az ipari funkció rovására.
A német építész a vágóhíd megtervezésekor mindkét elvárásnak meg tudott felelni. A szimmetrikusan elrendezett épületkomplexum közepén reneszánsz városházát idéző víztorony látható. A díszesen burkolt épületekben egykor vágókamrák, bélmosodák és hűtőhelyiségek voltak.
A vágóhíd - melyet 1872-ben avattak fel - egykor hatszáz marha befogadására volt alkalmas. Az első évben százötvenezer állatot vágtak itt le.
A hajdani tevékenységre ma már szinte semmi sem utal, ugyanis a vágóhídi tevékenység évtizedekkel ezelőtt megszűnt. Az épületet jelenleg raktározásra használják.
A múltra csupán Begas Reinhold német szobrász szarvasmarhát megfékező fiúk szoborcsoportja emlékeztet.
Ha tetszett ez a bejegyzés, akkor látogass el a honlapomra az alábbi linkre kattintva:
Fedezd fel Budapest rejtett kincseit, jelentkezz a sétákra itt:
Helen Doron is a Budapesti Sétákat választotta
Nemrég került sor a Helen Doron Early English angol nyelvoktató központ tanévzárójára, ahol a Budapesti Séták az egyik lehetséges tombolanyeremény volt.
A szerencsés nyertesek részt vehettek "A lyukas zászló nyomában" sétán.
Az alábbi képek a tanévzárón és a sétán készültek.
Ha tetszett ez a bejegyzés, akkor látogass el a honlapomra az alábbi linkre kattintva:
Fedezd fel Budapest rejtett kincseit, jelentkezz a sétákra itt:
Nem támadunk fel!
Azt mondod, április 4., azt mondom, fénylő. Azt mondod, szovjet csapatok, azt mondom, hazánkban ideiglenes állomásozó. Azt mondod mauzóleum, azt mondom Lenin.
Ez utóbbi esetben csak részben egyértelmű a válasz, ugyanis a Fiumei Úti Sírkertben is található eléggé elfeledve egy hasonló funkciójú építményegyüttes - bár itt senki sincs bebalzsamozva. Munkásmozgalmi Pantheonnak hívják.
1957-ben született meg a döntés a reprezentatív munkásmozgalmi temetkezőhely kialakításáról az állampárt vezetőinek javaslata alapján. A pantheon helyéül a Kerepesi temető frekventált részére esett a választás.
A pantheon magába foglalja a mauzóleumot, az előtte párhuzamosan álló 3-3 pilont, a hosszan futósírsétányokat, és a két oldalparcellát.
A temetkezőhely kialakításánál fontos szempont volt, hogy a munkásmozgalom minden korszakának meghatározó szereplői egy helyre kerüljenek. Emiatt a világ különböző temetőiből apránként kellett összegyűjteni minden egyes, a pantheonba elhelyezendő munkásmozgalmi személy földi maradványait. Frankel Leó hamvait például Párizsból kellett hazahozatni.
A pantheonon belül - a kommunizmus elvének ellentmondva - szigorúan hierachizált módon kerültek elhelyezésre a hamvakat tartalmazó urnák. A pantheonba bekerülni már önmagában véve is nagy dicsőség volt, ugyanakkor az MSZMP vezetőinek véleménye szerint meg kellett különböztetni a mozgalom legkiemelkedőbb és „csak” kiemelkedő személyeit.
A mauzóleumba való belépéskor a látogatót egy asztal, és egy azon elhelyezett zöld telefon fogadja. A telefont, úgy tűnik, már rég nem használják, mert a vezeték a semmibe fut. Mint kísérőmtől megtudtam, a rendszerváltásig külön embert alkalmaztak arra, hogy ennél az asztalnál ülve fogadja az itt elhelyezett munkásmozgalmi mártírok hozzátartozóinak telefonjait.
Az asztal mögött a vörös márvány borítású falat szabályosan ismétlődő vörös csillag domborművek díszítik.
Ezután a kis előtérből egy nagy terembe kanyarodunk. Mivel jelenleg nem működik a világítás, és zseblámpával tájékozódunk, a kriptahangulat tökéletesen biztosított. A vörös márványborítású falakon két sorban szabályos távolságra elhelyezett kis kiugró polcokat látunk, amelyeken szintén uniformizált szürke robusztus urnák sorakoznak katonás rendben.
Ugyanez az elrendezés érvényesül egy szinttel lejjebb is, ahova a beázások miatt hulló, nedves vakolat által borított vörös szőnyegen jutunk le. Az alagsor, ha lehet, még inkább nyomasztó, ide az ajtón beáramló napsütés sem jut le. Ezen a szinten három terem van, urnák csak egyben vannak. Az urnatartó kis polcok üresen, kihasználatanul(?), feszes rendben egymás alatt két sorban sorakoznak, akárcsak az előző szinten. A különbség annyi, hogy a felső szint esetében majdnem kitehetnék a "megtelt" táblát, míg az alsó szinten még bőségesen van hely a munkásmozgalom „tervezett” nagy halottainak.
A rendelkezésre álló helyek legalább háromnegyede kihasználatlanul áll.
Érdekes belegondolni abba, hogy a pantheon temetkezési rendjének kidolgozói vajon mi alapján határozták meg a sírhelyek számát? Vajon mit gondoltak, milyen hosszú ideig marad fenn az a politikai rendszer, ahol a reprezentáns halottak elhelyezésének módját olyan aprólékossággal méricskélik, mint mások a függönykarnis és a függöny viszonyát?
A hely nyilvánvaló módon szovjet mintára született. (Hasonló elgondolás szerinti temetőt találunk például Berlin-Friedrichsfeldében, az NDK egykori fővárosában is. A munkásmozgalom szovjet korszaka előtti időben nem találkozunk ilyen típusú temetkezési projekttel. Az épületről könnyen az ókori Egyiptom művészete juthat eszünkbe, annak mértani szabályosságával, merevségével. A katonás rendben sorakozó teljesen egyforma, díszítésnélküli urnák minden személyességet kerülnek, sőt, egyenesen kizárnak.
A koporsós temetések a mauzóleummal szembeni két sírsétányon történtek. A mauzóleumtól távolodóan párhuzamosan, egyenlő távolságra található a 3-3 téglalap alakú oszlop, úgynevezett pilon. A pilonok egyik oldalán a kevésbé kiemelkedő mozgalmárok emléktábláit láthatjuk, míg a másik oldalán az 50-es évek sematikus stílusában, kőből készült domborműveket, munkásmozgalmi témájú ábrázolásokkal.
A pilonokon látható 168 táblára azok neve került fel, akik sírja nem a antheon területén található: az ismeretlen helyen nyugvóké, a más temetőben maradottaké és olyan személyeké, akik a Kerepesi úti temető más részein nyugszanak.
A mauzóleumba utoljára 1988-ban temettek. A rendszerváltás után többeket - például József Attilát - hozzátartozóik elvittek innen.
Ha tetszett ez a bejegyzés, akkor látogass el a honlapomra az alábbi linkre kattintva:
Fedezd fel Budapest rejtett kincseit, jelentkezz a sétákra itt:
menekültek világnapja a Budapesti Sétákkal
Június 20-a a menekültek világnapja. Ezen a napon, a hazájukat elhagyni kényszerülők helyzetére hívjuk fel a figyelmet.
Ehhez kapcsolódva az elmúlt pénteken afgán menekülteknek vezettem a "Lyukas zászló nyomában" elnevezésű, az 1956-os forradalomról szóló sétát.
A forradalom leverés után 200.000 ember hagyta el az országot. Ez a a modern kori Magyarország legnagyobb menekülthulláma volt.
A rendezvényről az ENSZ Menekültügyi Főbiztossága is beszámolt:
http://www.unhcr-centraleurope.org/hungary/index.php/Hírek/278-Menekültek-a-lyukas-zászló-nyomában
Ha tetszett ez a bejegyzés, akkor látogass el a honlapomra az alábbi linkre kattintva:
Fedezd fel Budapest rejtett kincseit, jelentkezz a sétákra itt:
a hegy, ahova nem kell serpa
Vonattal útban a Nyugati pályaudvar felé a pesti síkságból egy sziklaképződmény emelkedik ki - az állatkert Kis- és Nagysziklája.
De hogy kerül hegy erre a sík, Duna-hordalék feltöltötte pesti oldalra?
Miután 1909-ben, negyvenhárom évvel alapítása után a főváros átvette az addigi (tönkrement) tulajdonosától az Állatkertet, az új vezetés elhatározta, hogy korszerűsíti a parkot. A feladatra bizottságot hoztak létre, amelybe zoológusokat és építészeket is meghívtak. A bizottság által elfogadott terv alapelve az volt, hogy az állatokat természetes környezetükben mutassa be. Újítás volt a szárazárkos rendszer, amely eltávolította az illúzióromboló rácsokat, ehelyett mély, széles árokkal választotta el a közönséget az állatoktól.
A másik újítás még a szárazároknál is forradalmibb volt: azért, hogy a park nagyobbnak tűnjön, két műszikla megépítését is elhatározták.
A 22 méter magas Kissziklában kapott helyet a sarkvidéki panoráma jegesmedvékkel, pingvinekkel és fókákkal.
Az igazi építészeti újítást azonban a Nagyszikla kialakítása jelentette. Ennek két csúcsa közül a magasabbik 34 méterrel magasodik a kert szintje fölé.
Építésekor annak érdekében, hogy a műsziklák felülete minél inkább hasonlítson a valódi sziklákéhoz, a tervezők igénybe vették a Földtani Intézet szakembereinek útmutatását. Az építkezésben nem csak kőművesek dolgoztak, hanem geológusok, akik ismerték a mészkőhegyek formai jellemzőit és szobrászok is, akik pedig a felhasznált anyagok formázhatóságát ismerték nagyon jól.
A sziklát 1909-től három éven keresztül építették. Az építkezéseken 150-200 ember dolgozott. A Nagyszikla formáját egy vasbeton vázra épített héj adja. A 19 ezer négyzetméternyi felületű szikla külsején gondosan megtervezték a vízelvezető rendszert. A héjra felhordott habarcsrétegbe pedig még disznószőrt is kevertek a jobb formázhatóság érdekében!
A Nagyszikla elkészültével a főcsúcs alatt egy hatalmas fesztávú belső tér, afölött pedig egy kupola alakult ki.
Az elképzelés szerint a kupolában kívánták elhelyezni a negyvenezer köbméteres víztározót, amelyet a kert fúrt kútjainak vízével töltöttek volna fel, ezáltal biztosítva a kert vízellátását.
Mire azonban elkészült a szikla, és benne ez a hatalmas betonkád, addigra a városi vezetékes víz elérte az állatkertet, s a víztározó feltöltése okafogyottá vált. A betontartály soha nem lett feltöltve vízzel.
A sziklák építését az ország népe figyelemmel kísérte. Abban az időben - eltekintve a templomtornyoktól – nem volt olyan, a Nagysziklához hasonlóan magas épület a fővárosban, amelyre felmászhatott a közönség. A szikla tetejére sétautakat terveztek, amelyről a látogatók nemcsak a kertre, hanem az egész városra ráláthattak, akárcsak ma.
A látogatók előtt teljesen soha meg nem nyitott sziklabelsőt évtizedeken keresztül raktározási célra használták. Az eredeti szerkezet öregedése miatt azonban rendszeresen váltak le a betonhéjról többkilós darabok. Ezt az állapotot a 2006-2008 között megvalósuló felújítás szüntette meg.
A kéreg felújításának befejeztével lehetőség nyílt a szikla belső terének más célú hasznosítására és megnyitására a közönség előtt. A „Varázshegy” elnevezésű projekt eredményeként 2012 elején, a Nagyszikla létezése óta a látogatók elől elzárt, 3000 négyzetméternyi sziklabelsőben különleges élményt adó interaktív kiállítás nyílik meg. A látogató nemcsak 20 méteres bálnával találkozhat majd itt , hanem benyúlhat egy T-rex szájába, és megtapasztalhatja azt is, hogy hogyan hallanak a denevérek.
(Köszönet illeti a Fővárosi Állat- és Növénykertet, hogy lehetővé tette a bejegyzés és a fényképek elkészítését.)
Ha tetszett ez a bejegyzés, akkor látogass el a honlapomra az alábbi linkre kattintva:
Fedezd fel Budapest rejtett kincseit, jelentkezz a sétákra itt:
toronyiránt
Ha igaz az, hogy a folyamatos rohanás miatt a hétköznapokban nem látjuk meg a bennünket körülvevő érdekességeket, s naponta úgy megyünk el figyelemreméltó épületek mellett, hogy létezésükről sem tudunk, akkor ez az állítás különösen igaz a Csokonai utcai víztoronyra.
Bár 47 méteres magasságával az összes környező épület fölé emelkedik, az utcán közlekedő ember tekintetével ritkán találkozik.
Pedig 1895 óta áll ott, egy utcányira a Blaha Lujza tér nyüzsgésétől!
Első látásra nem gondolnánk, hogy víztorony. Alakja toscanai reneszánsz városházát formáz. A tervező úgy akart egy jól működő ipari létesítményt alkotni, hogy az ne rontsa – sőt, lehetőleg javítsa - a városképet, és emiatt az épület víztorony funkcióját egy quattrocento városházában rejtette el.
Hogy ez a művelet jól fog sikerülni, arra maga a tervező, Kauser József volt a garancia. Amikor a megbízást megkapta, már olyan referenciát tudhatott magáénak, mint a Bazilika, melynek befejezését, Ybl Miklós halála után ő kapta feladatául.
A torony legtetején helyezkedett el a hatalmas víztartály. Alatta a toronyszárban pedig a körlépcső, amely egy henger alakú részt ölelt körül. A henger alakú részben jelenleg egy kör alakú lift található.
Ennek segítségével juthatunk fel az egykori víztartály helyére, ahol most egy tárgyaló van, nagyszerű panorámával.
Ami a mai ember számára a leghihetetlenebb, a víztornyot a Nagykörút alatt alagút kötötte össze a Blaha Lujza téri Nemzeti Színházzal a Nemzeti Szállodán keresztül, mivel a színház színpadtechnikai berendezése a torony víztartályából kapta a vizet. A víz nyomása segítségével emelték, süllyesztették a függönyöket és a díszleteket.
Az épület alagsori részeiben dolgoztak a díszletfestők. Itt készültek a színészek jelmezei, valamint innen indult ki a gőzfűtés csővezetéke és a színpadi zápor vízvezetéke. A Nemzeti Színháznak otthont adó épületet 1965-ben - a metró építése miatt - felrobbantották. Az alagút - legalábbis a Nemzeti Szállóig - ma is megvan.
Az épület jelenleg a Kopint Datorg Zrt. tulajdona. A fényképek elkészítése a Kopint Datorg valamint az Atrium Fashion Hotel közreműködésével és engedélyével volt lehetséges.
Ha tetszett ez a bejegyzés, akkor látogass el a honlapomra az alábbi linkre kattintva:
Fedezd fel Budapest rejtett kincseit, jelentkezz a sétákra itt:
indiana jonesként budapesten
A Harrison Ford főszereplésével ismert sorozat újabb és újabb epizódjainak megtekintése után sok ember jön ki úgy a moziból, hogy bárcsak egy rövid időre ő is kitörhetne a mindennapok monotonitásából, kényszereiből és kipróbálhatná, hogy milyen is kalandra indulni a világ egyik eldugott szegletébe, hogy egy régiséget vagy egy misztikus ereklyét szerezzen meg.
Van egy jó hírem!
Ehhez nem kell sem a frigyláda nyomába eredni, sem bepillantást nyerni a végzet templomába. Elég, ha felülünk a 104A buszra, és Újpestről elmegyünk Rákospalotára.
A Régi Fóti úton elhagyva a panelházakat hirtelen üres, füves térség következik. Ennek közepén egy Lidl, s e mögött sűrű erdő. A főútról csak a sok zöld látszik, és egy kibetonozott mederben folyó patak. Ám ha átbújunk a Lidl telkét elkerítő korláton, és a patakkal párhuzamosan az erdő irányába indulunk, hamar feltűnik egy rom.
Első pillanatra teljesen olyan, mintha valamelyik Indina Jones film háttere lenne. Buja növényzet, ami teljesen körülöleli a négyszögletes romot. A környéken sehol senki, csak a méteres csalán, a fák és a virágzó bodzák. Mintha egy maja templomot fedeztünk volna fel Guatemalában. Pedig csak a Szilas patak rákospalotai szakaszán járunk.
Mi lehetett ez az épület?
1906-ban a történelmi Magyarországon 17304 malom működött. Ez volt az egyik. A rom Budapest egyetlen megmaradt (?) vízimalma.
A malom már az 1800-as évek elejétől működött. Nevét – Liva malom - az 1896-tól üzemeltető Liva Józsefről kapta.
Liva József, ahogy több budapesti malmos is abban az időben, többfunkcióssá tette a létesítményt.
Egyrészt gabonát és takarmányt őrölt, a lapátkerekekre ráengedett víz felduzzasztására 20 méteres strandfürdőt hozott létre, egy másik medencében halakat tenyésztett, télen pedig jeget ”gyártott”, amit a jó idő beköszönte után eladott a henteseknek és vendéglősöknek.
A malmot 1952-ben államosították. Az épületet legértékesebb berendezéseitől az államosítást követően fosztották meg.
A rendszerváltást követően hajléktalanok költöztek a falai közé. Talán éppen az ő jelenlétük mentette meg az épületet - egy időre – a végső pusztulástól. Lakói nem engedték eltüzelni a védelmet nyújtó tetőt, nem engedték széthordani a falakat.
Ez az állapot sem tartott sokáig. 1995-ben ismeretlenek felgyújtották a tetőt. Az üszkös gerendák ma is ott vannak, bezuhanva az épület belsejében, bodzákkal benőve.
Az épület hivatalosan műemléki védelem alatt áll.
Hogy ez mit jelent a mindennapokban, nem könnyű kitalálni…
Ha tetszett ez a bejegyzés, akkor látogass el a honlapomra az alábbi linkre kattintva:
Fedezd fel Budapest rejtett kincseit, jelentkezz a sétákra itt:
ha az ember szomszédja egy celeb
Rákosi Mátyás hosszú, Szovjetunióban töltött emigrációjából 1945. januárjában érkezett haza Magyarországra. Még távollétében beválasztották az Ideiglenes Nemzetgyűlésbe, majd hamarosan államminiszterként a Kormány tagja lett.
Ez a pozíció megfelelő nagyságú és kényelmű szolgálati lakást kívánt. S nemcsak a pozíció, hanem maga Rákosi Mátyás is.
A választás a XIV. kerületi Szabó József utca 25-re esett. A ház Zugló villanegyedében volt, ugyanakkor kívülről - a környezetében található házakhoz képest – nem volt hivalkodó.
Amikor nemrég ott jártam, a kaput nyitó fiúnak nem kellett hosszasan magyaráznom érkezésem okát. Pontosan tudta, hogy ki volt a ház korábbi lakója. Mint tőle megtudtam, a sarki tornyos épület 1901-ben épült és 310 négyzetméter alapterületű, tehát rendelkezett azokkal a reprezentatív fogadásokra alkalmas helyiségekkel, ahol politikusok találkozhatnak különböző formális rendezvények keretein belül.
A jól áttekinthető telek, a szűk utca, (közel a forgalmas Thököly úthoz) lehetővé tette, hogy a járókelők pontosan megfigyelhessék Rákosi mindennapi életét.
Miután Rákosi már az uralkodó párt főtitkári címét is magáénak tudta, egyre inkább hatalmának növelése foglalkoztatta. Ezzel együtt elhatalmasodott rajta a megalománia és saját kivételességébe vetett hite is.
Egyre növekvő (gyakorlatilag egyszemélyi) hatalma és a hidegháborús hisztéria fokozódása lakáscserére ösztönözte.
Olyan házat keresett, amely a korábbinál lényegesen reprezentatívabb, a kíváncsi szemektől távol esik, és jól védhető területen van arra az esetre, ha az életre törnnének.
Így esett a választása a XII. kerületi Lóránt utca 4/b-re.
A lóránt utcai ház - egy mai lakója állítása szerint - korábban a színésznő, Muráti Lili tulajdona volt. Az utcáról a ház nem árulja el igazi méreteit, csak annyi látszik, hogy egy nagy telekre épült, a terep lejtését figyelembe véve tervezett neobarokk jellegű épület.
Amikor Rákosi ideköltözött (1949), az egész környéket lezárták. A ház előtti utcaszakaszt sorompó választotta el a bárki által megközelíthető utcarésztől.
A hidegháborús hisztéria közepén az "éberség" jelszava a politikai közbeszéd egyik legáltalánosabb kifejezéssé vált. Mindenhol az ellenség keze nyomát keresték és vélték felfedezni.
A Rákosi-villát védő őrség természetesen tisztában volt az éberség fontosságával, viszont a Rákosi szomszédságában lakó költő, Kónya Lajos apja nem. A Tatabányáról néhány hónappal korábban a Lóránt utcába költöző Kossuth-díjas költőt 77 éves apja először látogatta meg új lakásukban.
Az öreg, miután a házat és a hozzá tartozó kertet megismerte, úgy döntött, hogy kimegy az utcára, és ott is körülnéz. Nem tudta, hogy ezzel az ártatlannak tűnő cselekedetével milyen kockázatnak teszi ki magát.
Az éppen szolgálatot teljesítő ÁVH-s őr lábon lőtte a mit sem sejtő öregembert. Valószínűleg az őr szólt neki előzőleg, de az öreg ezt nem hallotta, mert süket volt, s folytatni akarta tilosban megkezdett útját.
Később egy ÁVH-s őrnagy bocsánatot kért a történtekért, mondván, hogy öregembernek bárki álcázhatja magát. A költő levélben tiltakozott Rákosinál: „Gyerekeim már félnek az udvarra kimenni. Téli tüzelőnk felét ellopták, húsz méterre van az őröktől. Fényes nyári időben ellenben lelövik az apámat.” Később Kónyáék macskáját is lelőtték.
A fondorlatos ellenség, úgy látszik, már macska képében tört Rákosi Mátyás életére!...
Ha tetszett ez a bejegyzés, akkor látogass el a honlapomra az alábbi linkre kattintva:
Fedezd fel Budapest rejtett kincseit, jelentkezz a sétákra itt:
szecesszió? cool!
http://www.budapestisetak.hu
A budapesti épített örökség nagy részét az egy évszázaddal ezelőtt épített épületek szolgáltatják. A kor egyik meghatározó művészeti irányzat a szecesszió.
Szececciós kiállításokra járni, szecessziós túrákat tenni ma trendi dolog, és Budapest valóban alaposan el van látva ilyen emlékekkel. Persze csak akkor szoktunk ilyenekre vállalkozni, ha azok a Belvárosban vannak.
Mindannyian ismerjük a hazai szecesszió nagy budapesti alkotásait: Iparművészeti Múzeum, Postatakarékpénztár, Földtani Intézet. Mindannyian Lechner Ödön művei.
Lechner tanítványa, Lajta Béla is számos ismert szecessziós épülettel gazdagította Budapestet: Új Színház, Vakok Intézete, Vas utcai Kereskedelmi Iskola.
Ugyanakkor Lajtának vannak kevésbé ismert alkotásai is, amelyek a Belvárostól távol, sírköves műhelyek közelében, borostyánnal benőtten várnak arra, hogy valaki felfedezze őket.
Ezekre láthatunk szép példákat a Kozma utcai zsidó temetőben.
A temetőfalhoz épített két Lajta alkotás közül a feltűnőbb a Schmidl sírbolt. Igazából rendhagyó türkizkék színével, formájával annyira kiugrik a környezetéből, hogy nem lehet nem észrevenni. Olyan mint egy mézeskalácsház. Elsőre látásra ez meghökkentő, mert a halál fogalmunk (és ennek építészeti megjelenítése) nehezen hosszható összhangba a mézeskalácsházzal.
A sírboltot 1903-ban építette Lajta Béla Schmidl Sándor megrendelésére. A sír alakja alaposan felpakolt szénaboglyára emlékeztethet bennünket.
A homlokzat közepén kétszárnyú kovácsoltvas ajtó található, melynek rácsai fűzfaágat mintáznak. A homlokzat két szélére korsómotívumot mintáztak, melyekből indák nőnek ki. A kerámiákat a Zsolnay gyár, a mozaikokat Róth Miksa gyártotta.
A sírboltot indenütt növénymotívumok díszítik.
http://www.budapestisetak.hu
A homlokzat tetején egy Dávid-csillag alakú virág látható. Alatta három mélyített felületben aranyos szélű mozaikok, körülöttük pedig nagy nyíló rózsák vannak.
A sírbolt hátsó oldala belül egy nagy aranymozaik-felület, amelyet egy nyolcfonatú életfa ural.
A boglya-formájú épület oldalfalát hatszirmú virágok díszítik, a porzók helyére pici sárga üvegek vannak beékelve, amelyek a sírboltban világítóablakként működnek.
A másik Lajta-alkotás a körülbelül száz méterrel távolabb található Gries-síbolt. Az egykori bélletes kapuból csak a hatágú csillagokkal díszített felső ív maradt meg, rajta a sírbolt tulajdonosának nevével.
Az épület belsejében minden falat gazdag mozaikdíszítéssel láttak el. A két oldalsó falon Júdea oroszlánjai kaptak helyet.
A sarokívekben pálmafák díszelegnek. Mint tudjuk, a pálma a győzelem és a jólét szimbóluma. Mind a rómaiak, mind a zsidók győzelmi felvonulások alkalmával vitték a pálmaágakat. (Jézus jeruzsálemi bevonulásakor például az emberek szintén pálmaágakat dobáltak a lába elé.)
http://www.budapestisetak.hu
A kupolát négy oldalról törik át a hármasával álló ólomüveg világítóablakok.
Javaslom, hogy szánjanak arra egy napsütéses délelőttöt, hogy a 37-es villamossal kizötyögnek a Kozma utcai zsidó temetőbe!
Ha tetszett ez a bejegyzés, akkor látogass el a honlapomra az alábbi linkre kattintva:
"Mit adtak nekünk a rómaiak?"
Van új a föld alatt! Április 15-én ezzel a címmel nyílik meg az Aquincumi Múzeumban a 2010-es év legszebb ásatási leleteit bemutató kiállítás.
A kiállítás látványosságai között megtalálhatók az Észak-Afrikából származó – a saját korukban is ritkaságszámba menő – kerámiaedények vagy az óbudai helytartói palota küszöbmozaikja. Az egykori palota alapfalai a Szigeten, a golfpálya füve alatt bújnak meg, közel a Bed Beach-hez, a Mokka Cukkához és a Dokk Klubhoz.
Hogy könnyebb legyen a ráhangolódás a kiállításra – megemlítek két filmet, ami témáját tekintve kapcsolódik Aquincumhoz, helyesebben a Római Birodalomhoz, és az egyiket a mozik most játszák.
Mindkét film a rejtélyes módon eltűnt IX. Légió történetét dolgozza fel - eltérő nézőpontból.
A légió történetével kapcsolatban csak annyi bizonyos, hogy azt Pompeius hozta létre időszámításunk előtt 58-ban. A légió harcolt Julius Caesar irányítása alatt a mai Albánia és Görögország területén valamint Afrikában. A katonák részt vettek Britannia és még sok más terület meghódításában, amikor egyszer csak a második században a források elhallgatnak róluk.
Különös eltűnésük persze rengeteg lehetőséget adott és ad mindazoknak, akik erősen vágynak arra, hogy beteljesítve Andy Warhol híres mondását, szerezzenek maguknak 15 percnyi hírnevet.
Jelentkezőkből és teóriákból nincs is hiány: ennek a leképeződése a két említett film, amelyek angol-amerikai produkcióként Skóciába teszik a légió pusztulásának helyszínét.
Hogy miért éppen oda?
Rosemary Sutcliff angol írónő 1954-ben írt egy történelmi regényt Eagle of the Ninth címmel, és mivel a filmek megvalósítása iszonyú költségeket előteremtését igényelte az angol- amerikai alkotóktól, belekapaszkodva a fenti regénybe, a légió végzetének helyszínéül - ha már Kaliforniát nem választhatták - a brit szigeteket szemelték ki.
Az írónő szerint a IX. Légió a skóciai piktek elleni hódító harcokban veszett oda. Lényegében mindkét film ezt a kitalált hátteret veszi alapul, eltérő forgatókönyvi, rendezői és színészi teljesítménnyel elbeszélve a történetet.
A magyar mozikban az elmúlt évben játszott magyarul Kilencedik légió (Centurion) címet viselő történelmi akciófilmben körülbelül annyi a gyilkosság, mint a Kill Billben (de kevésbé vicces módon előadva).
A mozikban most műsoron lévő A sas (The eagle) címmel játszott film egy kicsit visszafogottabb az erőszakot tekintve, s külön érdekessége, hogy több jelenetét Magyarországon forgatták, s a statiszta szerepet alakító rómaiak között sok magyar állampolgár menetel helyes római szandálokban.
Guszev kapitány, jelentkezz!
Ha ma a Szabadság tér környékén útbaigazásként megkérdezzük a járókelőktől, hogy merre van a Guszev utca, értetlenül néznek. Soha nem hallottak róla. Ugyanezt az eredményt kapjuk akkor is, ha a Sas utcában tesszük fel a kérdést, ott sem hallott szinte senki a Guszev utcáról. Pedig a rendszerváltásig a mai Sas utca viselte ezt a nevet.
De ki is az a Guszev? És miért róla nevezték el a Sas utcát?
A történet 1949-re nyúlik vissza, amikor emléktáblát lepleztek le a Sas utca Szabadság tér felőli végén lévő, ma bankként működő épületen.
A bronz domborművön a következő szöveg volt olvasható: „Népünk 1848-49-es harcával együtt harcoló, a cári önkényuralommal szembeforduló mártírhalált halt Guszev százados és társai emlékére állította a Magyar Néphadsereg”
Ezek szerint lett volna egy százados, sőt társai is, akikben a cári hadsereg tagjaként a szabadság iránti vágy erősebb lett volna a lojalitásnál, s vállalva minden kockázatot átálltak, s együtt küzdöttek velünk a magyar szabadságért?
Guszev kapitány és feltételezett társai nem ilyenek voltak - merthogy nem is léteztek!
Guszev kapitány alakját Illés Béla találta ki. Illés Béla újságíró volt, aki radikális politikai nézeteket vallott, ezért a Tanácsköztársaság bukása után menekülnie kellett az országból. Élt Csehszlovákiában, Ausztriában, s Magyarországra 1945-ben a Vörös Hadsereg őrnagyaként tért vissza.
Illés minden visszaemlékezés szerint az andekdotázás mestere volt, aki asztaltársaságának mindig máshogy adta elő ugyanazt a történetet. Esetében a valóság és a képzelet határa annyira elmosódott, hogy az őt ismerők már rá sem kérdeztek az adott történet igaz voltára, mert bármennyi variációban is adta elő ezeket, valóságtartalmuktól függetlenül mindig hihetőek voltak.
A nagy mesélő nem elégedett meg azzal, hogy a háború utáni Magyarországon az élet minden területén a Szovjetunió lett a mérce, hanem még a cári Oroszország esetében is igyekezett olyan pozitív példát fellelni, amikor egy orosz tiszt a szabadságukért harcolók magyarok oldalára áll.
S mivel ilyet nem talált, ezért teremtett. Így jött létre a hős Guszev kapitány, aki szembefordult a cári önkénnyel és a magyar szabadságharc oldalán küzdött.
A hitet Guszev valósságában tovább erősítette az a tény, hogy Anasztaz Mikojan a Szovjetunió államfője magyarországi látogatása során megemlékezett a mártír tisztről.
Természetesen ezek után sokan voltak, akik bővebb információt szerettek volna megtudni az orosz tisztről, s tudományos alapossággal kívántak utánajárni szerepének. Több ösztöndíjas Moszkába is elment, hogy az ottani levéltárakban Guszevről kutasson, de mindannyian - érthető okokból – üres kézzel tértek haza.
A Guszev munkásságának felderítését életcéljukként kezelő kutatók előbb-utóbb eljutottak Illés Bélához, mint a Guszev-kultusz kiindulópontjához, aki bravúros ügyességgel vágta ki magát szorult helyzetéből. Mint mondta, valóban ő talált rá a hős kapitányra. Még a megtalálás helyét is pontosan megadta. A minszki levéltárat nevezte meg. Ezt hallva a kitartó kutatók úgy érezhették, hogy most már tényleg meglesz Guszev, s megoldódik a rejtély.
Hamarosan azonban lelombozódva vették tudomásul, hogy az erőfeszítéseik hiábavalók voltak: a minszki levéltár a II. világháborúban leégett, és megsemmisült a teljes állomány.
Guszev kapitány titkának örökre Illés Béla lett a hordozója.
Bár valóban megkapó lenne egy olyan orosz tiszt története, aki átállt a magyar szabadságért harcolni, de ilyen nem volt.
Volt viszont olyan - szintén a cári hadseregben harcoló - lengyel kapitány, aki átállt a magyar oldalra harcolni: Kazimierz Rulikowksi. A szabadságharc leverése után ezért a tettéért a cári hadsereg bírósága halálra ítélete, és kivégeztette. Sírja ma nagyváradon, emléktáblája a Földművelési Minisztérium falán található 1997-től.
A lengyel tisztről megemlékező táblát csak két évvel később állíttatta a belvárosi önkormányzat azután, hogy szintén az önkormányzat kezdeményezésére levették Guszev kapitány emléktábláját.
Gondoltam, utánajárok, hogy hol található most az emléktábla. Elkezdtem nyomozni, hogy hova tűnt Guszev kapitány?
Először a Kiscelli Múzeumot kerestem. Ott nincs, kérdezzem meg a Budapest Galériát. A Budapest galériában arról tájékoztattak, hogy a Budapest Történeti Múzeumban kellene megkérdeznem. A Budapesti Történeti Múzeumban pedig azt mondták, hogy ha esetleg náluk van, akkor a Modernkori Gyűjteményben található, ami nem más, mint a Kiscelli Múzeum.
A kör itt bezárult. Ugyanazt a kérdést teszem fel, amit az 50-es évek lelkes kutatói: Vajon hol lehet Guszev kapitány?
Akinek van tippje, ne tartsa magában, ossza meg velem!
Keressük meg együtt ezt a tűnékeny fickót!
